Tegnap voltunk a három hónapos státuszon. Kicsit izgultunk, mert a gyermek-egészségügyi kiskönyv előírásai szerint Nimródnak egy sor súlyos feladatot kellett teljesíteni. A legkomolyabb és legfontosabb előírás a hasonfekvésből történő 45 fokos fejemelés. Ezt a mutatványt leszámítva minden mást önbevallásos alapon ellenőriztek, így aztán hogy, hogy nem, kiváló minősítést kapott a gyerek. (Nyúl a csörgő után? Persze. Beszédre felfigyel? Mi az hogy, nem csak figyel, de érti is. A kezébe tartott játékot megtartja? Naná, még, zsonglőrködik is. Ismerős arc láttán felderül? Igen, de csak a jó ismerősökére)

A védőnő és a gyerekorvos is alaposan körbeszimatolta a gyereket és alapvetően mindent rendben találtak. Egy apró problémát találtak csupán, amire tulajdonképpen mi hívtuk fel a figyelmet: a kiskrapek még mindig nagyon sokat tartja ökölbe szorítva a mancsát. Azt tudtuk, hogy a kisebbeknél ez természetes, de ahogy fejlődik a gyerek, úgy kellene egyre inkább nyitogatnia a tenyerét, fogni a dolgokat, támaszkodni a kezére. A main process szerint ugye hason emeli a fejét, támaszkodik a tenyerére, majd jön a térd, és aztán a mászás.

A felismerésünket a szakértők helybenhagyták, de egybehangzóan azt állították, hogy nincs vészes elmaradás, csak kicsit feszes a gyerek. A doktornő ajánlott egy fejlesztőt, aki néhány tanáccsal és gyakorlattal segíteni fog, hogy ezeket a motorikus képességeket tökélyre fejlesszük.

Ami kicsit elszomorító volt, az az, hogy Nimródon kívül még volt öt gyerkőc, akik a vizsgálatra vártak. Mindegyik szép nyugodt volt, feküdt a hátán, vagy a hasán, emelgette a fejét, vagy éppen anyuka meséjét hallgatta. Csak a mi kölkünk üvöltött, amikor kivettük a kocsiból, amikor levetkőztettük, amikor felvettük, amikor leraktuk, amikor vizsgálták, és amikor megszúrta a doktornő (mert most is kapott injekciót, de erről majd egy másik posztban) és amikor felöltöztettük.

Cserében viszont a mi gyerekünk nézett ki a legjobban. Tudom, hogy minden szülő ezt gondolja, de szerencsére Nimród tényleg a legszebb embermakett, akit az utóbbi években láttam.