Szombat esti láz
... meg vasárnap hajnali.
Elképzelhető, hogy Nimródot héthónaposan most már tényleg gyötri a fogzás, mert estére lett egy mikro hőemelkedése és olyan keservesen, vigasztalhatatlanul üvöltött, hogy a feleségem már a teljes kétségbeesés határán volt. Válsághelyzet, úgyhogy a melót is félbe kellett hagyni.
Semmi, de tényleg SEMMI nem használt, így erőnek erejével kellett elvennem a gyereket az anyjától. Elvégre is, ha magammal viszem a vég nélkül visító Nimródot a gyógyszertárba, azzal sem tudok már tovább rontani a helyzeten. Beüzemeltem a futó babakocsit, de a közeli gyógyszertárak mind zárva voltak, úgyhogy az Aréna Pláza felé fordultam. Mire odaértünk, addigra Nimród lehiggadt, így nem volt kellően drámai a hatás, az előre kigondolt morfium, vagy cián kapszula helyett csak Nurofent kaptam vény nélkül. De arra se nagyon volt már szükség, a gyerek, akik fél órája még a halálán volt, önelégülten vigyorgott az őt csodáló emberekre. Hazafelé kocogtam és ha már normalizálódott a helyzet, futottunk még két fürge karikát a Városligetben. A második elején a gyerek már édesdeden aludt.
11 km, 1 óra 03 perc. Az idő bruttó idő (benne a néhány perces gyógyszertári stop-and-go), a távot a Google Mapsen mértem le. Nettóban szerintem ez lett volna a leggyorsabb babakocsi futásom.
Aztán végül nem úsztuk meg a lázat, hajnalra kicsit túlhevült a kiskrapek, úgyhogy végül pirkadat előtt csak fel kellett tolni a Nurofen kúpot a gyerkőc fenekébe. Talán a mindent túlharsogó panaszban végül elfáradt, de az is lehet, hogy mégiscsak a gyógyszer használt, a lényeg az, hogy háromnegyed óra múlva már viszonylag békésen dünnyögött a kölök, és a délelőttöt is viszonylag jól átvészeltük. Most elég hálás vagyok a vegyiparnak, áldassák a gyógyszergyártók neve. Nurofen for president.... let's dance!
