Almát eszem...

... dalolhatná Nimród, most, hogy négy hónap után az anyatej és a tápszer után végre megízlelhette egy kicsit az életet. Már ha tudna beszélni, pláne énekelni, de egyelőre csak az artikulálatlan üvöltés és a cuki makogások találhatóak a repertoárban.

És tulajdonképpen az almát sem ropogtatja még, mert a mosolyra húzódó szájából csak a fogatlan ínye villan elő, de a pép azért lecsúszott a gigáján. Már korábban is megnyalattunk vele egyszer-egyszer almadarabokat, de ma végre kapott két kanálnyi masszát is. Láthatóan komálta az újdonságot. Én már szívesen kezdeném a hozzátáplálást, megkóstoltatnám vele a zöldségeket és tolnám be az etetőjébe gyümölcsöket is. A szakirodalomban nincs egységes és egyértelmű útmutatás arra, hogy mikortól lehet elkezdeni a szilárd táplálék adagolását. Általánosságban fél éves kortól ajánlják, hogy a bébibenzin mellett el lehet kezdeni lapátolni a szilárd tüzelőanyagot is, ugyanakkor a tápszeres, vagy vegyes üzemű gyerekeknél elvileg már négy hónapos korban mehetnek a növényi eredetű táplálékok.

Talán már említettem, hogy a gyerekorvosunk egy végtelenül kedves és szimpatikus hölgy, akiben maximálisan megbízunk, és megbeszéltük, hogyha valamilyen kérdésben bizonytalanok vagyunk, akkor az ő tanácsait fogjuk szem előtt tartani. És bizony ő azt javasolta, hogy szerinte még várjunk a hozzátáplálással a kölök fél éves koráig. Úgyhogy várunk... én pedig közben azon izgulok, hogy a gyerek mindenevő legyen, ne olyan elcseszett vegetáriánus, mint az apja.