Már régóta próbálkoztam a Kukuccs!-játékkal, de eddig sikertelenül. Pedig azt hittem, hogy minden gyerek imádja, de úgy látszik kell hozzá bizonyos életkor, amikor elkezdik értékelni a kölkök. Emlékszem, keresztlányommal kifulladásig játszottuk, egyszerűen nem bírta megunni, hogy valaki eltűnik a kanapé mögött, majd újra megjelenik. Ezernyi idegölő ismétlés után is visongva tudott ujjongani a következő eltűnésnek, aztán a felbukkanásnak. 

És most végre Nimród is értékelte a produkció! Minden egyes Kukuccs! után pár tizedmásodperces csodálkozást követően elkezdett kacagni, gurgulázni, úgy, ahogy az a nagykönyvben elő van írva.