Azt hiszem, hogy a feleségem nem fog örülni ennek a bejegyzésnek, de ha ezt olvassa akár csak egy pasi is, akkor nem árt, ha tudja, hogy kemény dolog az alvásmegvonás (nem hiába dolgoznak ezzel a módszerrel a CSEKA és a CIA vallatótisztjei a Gulágtól Guantanamóig), nehéz feldolgozni lelkileg, amikor minden létező dolgot elkövetsz, a véred mégis csak sír, és üvölt és bömböl, de nem ez a legnehezebb, hanem a várakozás...

... de ki kell tartani. A gyerek anyja is tudja, hogy a testvérkéknek is meg kell foganni valahogy és a gyakorlatból sem szerencsés kiesni. Úgyhogy nem csüggedni kell, hanem várni. Kinek többet, kinek kevesebbet, de előbb-utóbb eljön a nap. Én már tapasztalatból tudom, hogy eljön :-)

Amúgy Nimród is egy évvel ezelőtt nagyjából ezidőtájt lett több, mint egy puszta gondolat.