A kis alien teljesen átvette az uralmat a gazdatest felett. Nem csak a hasüregben megy a bugi, de máshol is jelentkeztek a tünetei annak, hogy valami készül. Ripley hadnagy bokája, lábfeje cipónyivá dagadt, amihez képest Öidipusz kecses bokájú őzike volt. Mindez persze jelentős aggodalmat okozott.

- Biztosan terhességi toxémia!
- Nem, nem Kicsim, csak vizesedik a lábad, mint a kismamák túlnyomó többségének.
- És ha cukorbetegség, magas vérnyomás, vagy egyéb keringési rendellenesség?!? (kolera, ebola, pestis)
- Nem, nem, csak a szervezeted visszatartja, raktározza a vizet, hogy a kis élősködő bármikor folyadékhoz juthasson.
- És ha mégis megárt Ignácnak? Vagy ha ez már a koraszülés előjele?

Nem vagyok orvos, nem volt több érvem. Másnap a védelemre kiképzett nő is csak vészmadárkodott, hogy bár nem sok esélye van, de azért ebből bizony komoly baj is lehet. Még szerencse, hogy a nőgyógyász velem volt, és egyetlen telefonbeszélgetéssel megnyugtatta Ripley hadnagyot. Ugyanazt mondta, mint amit én olvastam és szajkóztam: Teljesen természetes jelenségről van szó. Fel kell polcolni a lábat, kerülni kell a meleget, sokat kell inni. És láss csodát, ma reggelre láthatóan leapadt a lábduzzanat. Mindeközben a tegnapi özönvíz után ma is szakad az eső.