Az éneklés mellett még a szavalás megy fő műsoridőben. Ebben a műfajban is a hosszabb lélegzetvételű mondókák viszik a pálmát. Apa és fia közös kedvencei Arany János balladái, mint a Walesi bárdok, V. László, Szondi két apródja, József Attilától a Mama, az Altató és nem meglepő módon az Óh, nyugodj szív!, földimtől az Anyám tyúkja és a Szeget szeggel, Szabó Lőrinctől a Lóci óriás lesz, Zelk Zoltántól a Nem érem el a kilincset, és "Rímhányó" Romhányitól bármelyik állatos. Illyés Gyula egy mondatát, Wass Albert maradó kövét, vagy József Attila nincsen apám versét még kicsit későbbre tartogatom, majd ha benő a gyerek feje lágya.

A kedvencek listája így is egyre bővül, az ismétlésszám pedig gyors ütemben csökken.