Már tényleg ketyeg az óra. Bevallom, van bennem egy kis egészséges izgatottság. Sokszor azon kapom magam a munkahelyemen is, hogy elkalandoznak a gondolataim (remélem a gazdám nem olvassa ezeket a sorokat, vagy ha mégis, akkor "Bocs, Főnök!"), hogy gondolatban végigpörgetem az előttünk álló eseményeket. A vajúdást, a szülést, a tejfakasztót :-), a hazajövetelt, az első napokat... és itt elakadtam. Éjszaka van, a gyerek üvölt, a mama levonszolja magát a galériáról, megpróbálja csitítani a lurkót, de nem sikerül neki, mert a gyerek éhes. Meg kell szoptatni. Ripley hadnagy felveszi a gyereket és lehuppan a ... a parkettára? Nincs ülőalkalmatosság a gyerekszobában. Az ideiglenes fekhely kialakítását már elterveztük, de a mutter vagy állva altat és/vagy szoptat, vagy sürgősen be kell szereznünk egy szoptatószéket.

Az első brendonos látogatáskor beleszerettem a Touragoo fotelbe, amiért majdnem annyit kell kicsengetni, mint egy normális babakocsiért. Ennyiért természetesen kényelmes, dönthető, lehet benne hintázni, vannak rajta hasznos zsebek, tartozik hozzá lábtartó, szóval olyan pöpec, hogy nekem is kedvem támadt szoptatni. Ha Ripley hadnagy nem tart rá igényt, akkor lehet, hogy én veszek magamnak egy ilyet, jó lesz még öreg koromra is.

Ennyi pénzért persze el is várnám, hogy aki beleül, annak kortól és nemtől függetlenül azonnal meginduljon a tejtermelése. Egyetlen baja van a fotelnek - na jó, a közel nyolcvanezer baja van - mégpedig az, hogy elég bumfordi, mondhatni kicsit csúf. Helyette lehet, hogy EZ lesz, vagy a svédektől a Väinämöinen fotel, vagy mi az ördög, ami kétségtelenül letisztultabb, egyszerűbb forma, nem szaggat nokedlit, és nem száll fel helyből, de az ára azért ennek sem ezt tükrözi.