Sajnos az Ignác, mint a gyermekünk lehetséges neve, alulmaradt az éles versenyben. Nem utolsó sorban azért, mert bár kevés beceneve ismert (ez előny), de azok közül a Nácikának azért van némi negatív felhangja.

Az Árpád is kiesett, mert előbb-utóbb eljött volna idő, amikor a kölök a nagyárPINAGYÁRpinagyárpinagyárpi rigmusnak valószínűleg nem örült volna.

A Balázs egész jó lett volna, de a névadó szponzor nem mutatott hajlandóságot, hogy elég mélyen a zsebébe nyúljon.

Ripley hadnagy utolsó favoritja, a Kornél nekem túlságosan fritzes hangzású volt (akárcsak az Alex, vagy a Félix).

Egy szó, mint száz, elhúzódó küzdelemnek néztünk elébe. A felek mélyen beásták magukat, megmerevedtek a harcállások. Néha egy-egy kétségbeesett próbálkozással (Kázmér, Lőrinc vagy a másik oldalról a már fent említett Félix) próbáltuk áttörni a befagyott frontot. Már ott tartottunk, hogyha Ignácnak akarom nevezni a gyereket, akkor szüljek egyet magamnak.

Ebben a helyzetben fedeztük fel a Nimród nevet. Nem túl gyakori, nincsenek mézesmázas becenevei, jó hangzású... és nem utolsó sorban a feleségem főnöke is ezt javasolta, és hát ügye a gyerek mégiscsak akkor fogant, amikor a nejem hozzá, az ötgyerekes családapához igazolt, így aztán így vagy úgy, de valahol mégicsak az új gazdának is köszönhető a gyerek. Ha ehhez jön még egy kis fizetésemelés, előléptetés, akkor már duplán jól választottunk. Ha pedig mégsem, a Nimród név akkor is telitalálat.