Egy istenverte látnok vagyok. Már márciusban világosan tudtam, hogy mi vár rám, mégis kicsit nehéz azt feldolgoznom, hogy a saját fiam nevelésébe a sógornőmnek (nevezzük B-nek) és az anyósomnak is nagyobb beleszólása van, mint nekem, a gyerek apjának. Nem mondom, ők összesen öt gyerekkel tapasztaltabbak, mint én, és mindemellett a legnagyobb jóindulat vezérli őket.

Feleségem családtagjainak útmutatásai szinte mindig előrébb valók, mint azok a dolgok, amiket én tapasztaltam (keresztgyerekeknél, vagy barátok, ismerősök, kollégák családjaiban), vagy olvastam, vagy egyszerűen csak saját elképzeléseim alapján összeraktam fejben.

A gyerek ruháit például TILOS összemosni az én ruháimmal. B is megmondta. De miért nem lehet, könyörgöm?!? Nem szenet pakoltam, vagy szart lapátoltam, ugyanarra a felsőtestre veszem fel az inget a munkába, mint amelyik felsőtesthez a gyerek hozzábújik, ha megnyugvást keres.

A gyerekre +18 fokban rá kell adni egy bodyt, egy rugdalózót, egy hálózsákot, egy speciális téli kezeslábast, amihez - nem viccelek, tényleg! - integrálva van az egyujjas bundakesztyű és a béléses kapucni. A kölök kobakjára pedig kettő(!) sapkát kell húzni, és a végén ezt a kis összeállítást egy olyan polár takaróval kell megspékelni, amit még Bear Grylls hozott haza az antarktiszi expedíciójáról. A dupla zokni és a kötött tutyi természetesen alap. Tényleg nem volt rekkenő hőség, de sütött a nap és rövidujjúban sétáltak az emberek. Akkor miért kell túlöltöztetni a gyerkőcöt?!? Hogy összezavarjuk a hőérzetét és hozzá szoktassuk, hogy huszonöt fok alatt csak szívatóval induljon? ... De hiába minden ellenérv, anyósom és B. is megmondta, hogy rendesen fel kell öltöztetni a gyereket, nehogy megfázzon.

Kapcsolódó téma: amikor fürdetjük a gyereket, akkor is be KELL fűteni a fürdőszobába, amikor a lakásban +24 fok van, máskülönben megbetegszik az utód. A vizesblokk olyan, mint egy finn szauna, mindenkiről szakad a víz, aki így vagy úgy, de részt vesz a rituális fürdetésben, a lábamról már perzseli a szőrt a padlóra rakott hősugárzó, de nem kapcsolhatjuk ki, mert B. megmondta.

Amilyen eszközzel a baba akár közvetve is érintkezésbe kerül (cumisüveg, fejő, bimbóvédő, cumi, stb.), és épp nincs a gyerek szájában, azt azonnal KÖTELEZŐ sterilizálni. Ki kell főzni. A meleg vízben való elmosás és az időnkénti forró vízzel történő leöblítés édeskevés, mert az eszközök a szabad levegőn bármilyen halálos kórral megfertőződhetnek.

A gyerek súlyát kizárólag babamérlegen lehet mérni, B is babamérlegen mérte a gyerekeit. Igaz, hogy a konyhai mérleg egy nagyságrenddel érzékenyebb, de arra nem lehet rárakni a babát - dehogynem, csak egy tálca kell hozzá, és egy műanyag doboz, ami megemeli a tálcát, hogy le lehessen olvasni a mért értéket...apró elégtétel volt, amikor a gyerekorvos is kérdezte, hogy miért nem konyha mérlegen mérjük a gyereket, ha annyira fontos a kis súlynövekedés ellenőrzése.

Sorolhatnám még az ilyen és ehhez hasonló kis történeteket. Az egyezőség mindegyikben az, hogy azért nincs igazam, és azért kell valamit az elképzeléseimmel ellentétesen csinálni, mert

anya ezt mondta és/vagy B. így csinálta.