A gyerek élelmezése egyre összetettebb feladat. Az anyatej iránti növekvő keresletet nem tudja kielégíteni a lassabb ütemben fejlődő kínálat. Éppen ezért sajnos nem lehet elhagyni a hozzátáplálást, ami Nimród esetében valamennyivel ötven százalék felett van. A védőnőnek az volt a javaslata, hogy annak érdekében, hogy a gyerekben tudatosítsuk, hogy mikor kapja az eredeti kiszerelésből a bébibenzint és mikor a gyári tápot, használjuk csőrös poharat.

A laikusok azt hihetnék, hogy a csőrös pohár az, amin egy stabil csőr van, aminek a végén található lukakból lehet a gyerekbe tölteni a piát, az nagyon téved.

A csőrös pohár valójában egy oylan kínzóeszköz, amivel a gyereket etetés helyett halálba kell szívatni. Az egésznek a lényege, hogy a kölöknek véletlenül sem szabad azt hinnie, hogy cicivel és anyatejjel van dolga. Éppen ezért a gyártó mérnökei fáradtságos tervezőmunkával egy etetésre teljesen alkalmatlan eszközt alkottak. Ha egy szülő arra vállalkozik, hogy ilyennel táplálja az ivadékát, akkor sok időt spórolhat meg azzal, hogy nem is próbálkozik hiábavalóan azzal, hogy teljesen lehetetlen módon a gyerek torkába diktálja a tápszert. Sokkal egyszerűbb, ha simán csak lelocsoljuk a kölköt, a vége ugyanaz lesz. A gyerek tetőtől talping tápszeres lesz, a gyomrába pedig nem jut egy csepp sem.

Az egészben az a legjobb, hogy ez a hozzávetőleg 10 forint előállítási költségű, műanyagból készült, használhatatlan szar 2.500 (!) forintba kerül. Úúúúúúúgy szeretnék én is kitalálni és eladni valami hasonlót...