Komoly evolúción mentek át az elmúlt néhány hétben a család tisztálkodási szokásai.

A gyerkőcöt az első napokban csak áttörölgettük-fényesítgettük, mint egy kényes és törékeny kiállítási tárgyat a múzeum porosodó polcán. Talán egy hét is eltelt, mire vettük a bátorságot és behelyeztük az ujjnyi vízzel benedvesített babakádba.

Hogy mennyi mindenre kell figyelni az ilyen egyszerű folyamatnál is! Milyen hőmérsékletű legyen a víz? Olyan, ami számomra kellemes, vagy legyen melegebb, esetleg hűvösebb? És hogy mérjem víz hőfokát? A műanyag kád oldalára ragasztott akváriumhőmérő elég, vagy azt még ellenőrizzem le egy fürdőhőmérővel, amit minden alkalommal hitelesítsek egy konyhai thermométerrel? Vagy egyszerűen csak lógassam a könyökömet a vízbe és... mi van azon kívül, hogy vizes lesz a könyököm? A fürdető krémmel a gyereket kell bemaszatolni, aki már egyébként is úgy csúszik, mint egy beszappanozott hal, vagy a vízben kell feloldani a vegyszert? (a krém egyébként nem oldódik fel, csak ha az ember trükközik). A fejét és a gyér haját mossuk, vagy ne mossuk? Már megelőzésként használjunk koszmó elleni sampont, vagy csak ha kárelhárítás van? És egyáltalán mi az a koszmó? Hol öltöztessük a gyereket, a pelenkázón, vagy még a fürdőben, máskülönben a kölök csonttá vagy, amíg azt a nyolc lépést megteszünk gyereksarokig? És akkor az örök vitatémáról, a vizesblokk levegőjének hőmérsékletéről még nem is beszéltünk. B. azt mondta, hogy a fürdőszobába mindig be kell fűteni, ezért a feleségem szerint is - a csúcsra járó központi fűtés mellett - be kell durrantani a hősugárzót.

És csak most értünk oda, hogy kivakarjuk a gyereket a ganéból. Ja, nem, B. azt mondta, hogy a testhajlatokat olajozzuk be, hogy ne száradjon ki a kis vakarcs bőre a víztől. Na de ezek után már tényleg irány a víz! Óvatosan csutakoltuk, hiszen a köldökcsonkot nem érhette víz, az meg kb. pont a kölök mértani közepén helyezkedett el. Eleinte Nimród folyamatosan üvöltött, visított, dobálta és feszítette magát, ezért két emberes vállalkozás volt a fürdetés. Egyikünk tartotta, másikunk pedig villámgyorsan lesuvickolta a gyereket.

Na, ilyen előzmények után mondta a gyerekorvos, hogy hatalmas élmény lesz, miután leesik a köldökcsonk, és az apa magához ölelheti a gyerekét, hogy együtt mártozzanak meg a fürdőkádban. Mert az olyan lesz, mint amikor gyerek az anyaméhen belül lebegett a magzatvízben... Nos, valóban élmény volt, csak nem arra a polcra került, ahová az első csók, az első ejtőernyős ugrás, a romantikus mallorcai hotel, vagy a trópusi merülés. Nimród visított, üvöltött, rúgkapált, úgyhogy ha így érezte magát az anyaméhben is, akkor elég szar kilenc hónappal kezdődhetett a pályafutása. Azóta sem próbálkoztunk újra az effajta fürdéssel.

Viszont megvettem a szivacsot, amiről korábban azt gondoltam, hogy felesleges f@szság, de láss csodát, pompásan bevált a habosított műanyag. Annyi vizet kell a fürdetőkádba engedni, hogy az ék alakú maciformára vágott szivacsot éppen ellepje, rá kell helyezni a csemetét és tádám!!!... a szülő mindkét keze szabad, onnantól kezdve pedig egyszemélyes mutatvány a fürdetés. És mostmár Nimród sem gyűlöli annyira a fürdést, sőt... lassan talán kezdi megszeretni.