Felfognom is nehéz, hát még leírni, de ettől függetlenül a hír igaz: ma délelőtt világra segítették kisfiunkat. Nem vagyok egy különösebben érzelgős figura, de jobb, hogy ezt most elég lepötyögnöm és nem kell mindenkinek meghatottságtól összeszoruló torokkal elnyögdécselnem.

Képet nem posztolok, mert egyesek azt találnák gondolni a csöppség kissé elgyötört, sírástól vörös, eltorzult arca, görcsösen ökölbe szorított aszott kis keze, ritkás haja láttán, hogy ez a gyerek pechjére a randa faterjára ütött. Az udvariasabbak meg nyilván válogatás nélkül bármilyen kölökre azt mondanák, hogy milyen szép és bájos. Akinek viszont van szeme, az úgyis látja, hogy Nimród a legtündéribb baba a világon, és megenné a sárga irigység.
Lényeg az, hogy a kis vakarcs hasonlóan fest, mint a legtöbb újszülött, de mindennél jobban imádjuk, és szerintem legalább olyan jól néz ki, mint a jóképességű apukája.