Néhány másodperccel azután, miután a gyerekemet a világra segítették, már rogyadozó léptekkel követtem az újszülött-ápolót, aki papírtörölközőbe csavarva vitte előttem a kis csomagot, amibe Nimród volt belegöngyölve. A véres göngyölegből egy megcsavarodott, szürkés locsolócső lógott ki, ami nagyjából az ápoló térdénél lengedezett.

A szoba, ahol az új életbe zsilipeltünk, csendes és félhomályos volt. Miközben a vértől átázott törölköző a szemétben landolt, a gondozó valahonnan egy ikeás csipeszt kerített, amit a gyerek hasától úgy egy arasznyira a köldökzsinórra szorított, a kezembe pedig egy ollót adott. Elvágja a köldökzsinórt, apuka? Ez a rituálé nyilván azóta a show része, amióta divatba jött az apás szülés, de hát azért ez elég gyenge műsorelem, hiszen ezt a köldökzsinórt már valaki elvágta, de nem akartam elrontani a játékot, úgyhogy fogtam az ollót, és elnyisszantottam a meleg testrészt. Fura érzés volt.

Ezt követően le lett mázsálva a gyerek, és a hossza is le lett "mérve". Mivel Ignácnak nem préselődött át a szülőcsatornán, így viszonylag mozgékony volt. Üvöltve hányta-vetette magát a mérlegen, miközben a kislány egy mérőszalaggal próbálta követni a test vonalát. A módszert látva elég nagyvonalú a mérés szót használni, sokkal inkább illik a tippelés kifejezés illene ide. 3440 gramm és 58 centi. (amit később a kartonon 56 centire helyesbítettek)  Nem egy Guiness rekord, de a szülőket nézve ezek is tekintélyt parancsoló adatok, amikkel talán már a Taigetoszról sem dobták volna le a kis vakarcsot.

A mérés után az ápoló rám parancsolt, hogy vetkőzzek le. Tudom magamról, hogy átkozottul vonzó pasi vagyok, ennek ellenére nem tévesztett meg a kislány szája sarkában bujkáló pajkos félmosoly. A kiképzésen megtanultam, hogy mit következik, mit akart tőlem kislány. Megfordult a fejemben, hogy megtréfálom, és a nadrágszíjjal kezdem a vetkőzést, de ez nem az a pillanat volt, úgyhogy csak a pólómat vettem le. Az ápoló gyengéden a mellkasomra helyezte a gyereket és magunkra hagyott addig, amíg össze nem fércelik anyát. Ahogy a pokróccal betakart meztelen kis kukac odabújt a ruhátlan mellkasomhoz, ahogy hozzám fúrta a fejét... hát az leírhatatlan érzés volt. Ott és akkor én voltam a világ legboldogabb embere, megvett a kis szarzsák.... én pedig csendben elkezdtem újra sírni.