Vasárnap kis híján lezajlott Nimród első nyilvános fellépése. Napok óta szövögettem a tervet, hogy hármasban - anya-apa-gyerek - elmegyünk megnézni a World Press Fotó Kiállítást. Nem mintha a kölköt érdekelné, de otthon még sem hagyhatjuk.

Feleségemmel megegyeztünk, hogy a kiruccanásnak milyen feltételei vannak. A gyereknek ki kell bírnia huzamosabb időtartamot a hordozó kendőben, amit nekem kell vinnem. Teljesen jogos elvárások, úgyhogy napokig ment a tréning, míg végre hétvégére elértünk oda, hogy az utódom másfél órát vidáman elvolt a gyűrűs kendőben, miközben én elmosogattam, mostam, összeszedtem a ruhákat, kiteregettem és megöntöztem a virágokat. Készen álltunk a küldetésre. De aztán egyre másra bukkantak fel a kockázati tényezők, amiket addig én figyelmen kívül hagytam. Mi van, ha a kölök elalszik (álmában járja végig a kiállítást) bekakil (nem baj, úgyis mindig pelenka van rajta), ordít (megnyugtatjuk), vigasztalhatatlanul ordít (megszakítjuk a küldetést és hazamegyünk)? És mi van, ha valaki rátüsszent? Nem tudtam elképzelni a szituációt, hiszen a gyerek egy abroszba csomagolva lógott volna a hasamon, de a fertőzésveszély kártyát nem tudtam érdemben tromfolni, inkább meghajlottam, mint erős fűzfa a viharos szélben. Engedtem és talán ezzel kivívtam feleségem jóindulatát, ugyanis a kiállítás látogatására megkaptam a felhatalmazást, sőt, az a barátunk is kapott láthatási engedélyt, akinek a fotókiállításon találkozva mutattuk volna meg a szemünk fényét.

Az átdolgozott terv szerint először az ismerősömmel együtt megnéztük volna a sajtófotókat, aztán találkoztunk volna a nejemmel és Nimróddal a Liget Caféban. Aztán a nap folyamán még legalább háromszor változott az elgondolás, hogy aztán estére az egészből ne legyen semmi. A karikás függönybe bugyolált gyerek nem ment éles bevetésre (lásd fertőzésveszély), a kiállítást nem néztük meg (mert órákkal korábban bezárt, mint ahogy meg volt hirdetve), és végül Ripley hadnagy sem jutott el a Liget Caféba (mert már hideg volt és sötét, mire elindultak).

Mi tagadás, a sikertelen projektet már az előkészületek során feszült egyeztetések, viták, sőt könnyek kísérték, de végül mindenki megbékélt és belátta, hogy ennek most így kellett történnie.

Szombaton újra megpróbálom…