Vasárnap megvolt az első vidéki utunk. Mindenszentek napján Szekszárdra látogattunk. Sejtésünk beigazolódott: a gyermek - akárcsak az apja - a mozgó járműben szinte azonnal elalszik. Még jó, hogy ő még nem vezet autót.

Minden teljesen rendben volt, Nimród végig húzta a lóbőrt az autóban az oda- és a visszaút alatt is. Valószínűleg fogalma sem volt, hogy nem otthon van. Feleségem feltevése szerint (amit sógornőm elméletére alapoz), a babák megérzik, sőt megsínylik az első vidéki haknikat, mert bár mi nem észleljük, de annak ellenére, hogy a két település távolsága légvonalban alig százötven kilométer, Szekszárdon mégis merőben más klíma uralkodik, mint a fővárosban. Ennek következtében Nimród nagy valószínűséggel meg fog betegedni, ha vidékre utazunk, hiszen a sógornő gyerekei is megbetegedtek, amikor először voltak Szekszárdon ... Ööööö ...

Azt én is elképzelhetőnek tartom, hogy a két helyen különböző az időjárás, emitt hétágra süt a nap, amott esik, de komoly éghajlati különbségeket azért nem fedeztem még fel. Ráadásul Budapesten is előfordul, hogy egy napon belül megváltozik az időjárás, mégsem hullanak a csecsemők, mint a legyek. Tolna megye sem Kongó, ahol tombol az ebola és Szekszárd sem valamelyik egyenlítői dzsungel közepén fekszik, ahol különlegesen veszélyes trópusi betegségek szedik áldozataikat.

Így esett, hogy épen és egészségesen* hazatértünk a nagy utazásról.

Tudom, tudom, ide Presser Pici nótája kívánkozott volna, de most a méltánytalanul elfelejtett Tudósok nagyszerű himnuszának hangulata leng körbe, miután péntek éjszakára kimenőt kaptam. Horgászni voltunk, nem fogtunk semmit, aludni is alig aludtam, szombaton egész nap meló, vasárnap pedig Szexárd oda-vissza a pilótaülésben.

Az utazás margójára még annyit, hogy a csak pár órára mentünk, de az autó totál megtelt a babakocsi vázával és a mózeskosárral. A kis hátizsákot és a temetőkbe szánt mini koszorúkat már úgy kellett beletaposni a csomagtartóba.

És akkor végezetül jöjjön mégiscsak a Nagy utazás is.

*immár eltelt négy nap és mi még mindig élünk