Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba,
milyen az ottelója,
milyen a muskotálya.
Milyen legyen a padló,
milyen legyen a szék,
mire az ember lánya
leteszi mindenét:
a jersey blúzt, a szoknyát,
a bugyit, kombinét.
Nagyon meggondolandó,
milyen legyen a szája,
a mosolya, a bokája,
a pihéje, a bája.
Milyen legyen az utca
ami hozzá vezet,
milyen legyen a város,
a kert, a kerület.
Lesz-e szemében őrült
lángolás, amitől
fölgyullad a világ is
ha a lány nekidől.
Nagyon meggondolandó,
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll,
szedegeti a cuccát,
gyönyörű rongyait,
meztelen köldökével
világokat vakít.
Kapkodja visszavenni
a szoknyát, a tüdőt,
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt.
Nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni.
Milyen legyen az arca,
milyen legyen a szék,
mire az ember lánya
leteszi mindenét.
Milyen az íze, a szája,
emléke muskotálya,
a poharában a bólé,
az üvegében a sörlé,
az asztalán a sercli,
MERT VAN AHONNAN TÖBBÉ,
MÁR NEM LEHET MAGUNKAT
SOHASEM VISSZAVENNI.