Dr. Degu mindig is szerette a cuki kis állatkákat, legyen az édi kiscecccca, bumfordi wombat, pihés kiscsibe, esetlen tevecsikó, vagy bármilyen egyéb jószág. Az anyai ösztönök azonban valamelyest háttérbe szorították ezt a rajongást, nem kell satuféket nyomni, ha az út szélén látunk egy fostos kóbor kismacskát, amit azonnal örökbe kellene fogadni, főleg, amióta tudjuk, hogy a bioegérfogók által terjesztett toxoplasma a kismamák körében legalább olyan veszélyes, mint egy ebolával fertőzött pestises.

Tudatos viselkedés és felkészülés ide vagy oda, azért Dr. Degu nem hazudtolja meg önmagát, és a cukiságok néha keverednek az anyai érzésekkel. Váradós feleségem nemrég azt mesélte, hogy azt álmodta, hogy megszületett a gyerek, de kb. olyan fejletten, mint egy egyéves baba, kicsit szopott, gügyögött, aztán visszamászott(!) oda, ahonnan jött, mint a kis kenguruk az erszénybe... ennél már csak az volt perverzebb, amikor Dr. Degu álmában szép, egészséges kismacskának adott életet.