Nem vagyunk, és ahogy Dr. Degu kissé introvertált viselkedését, ártatlan szégyenlősségét ismerem, nem is leszünk érintettek a nyíltszini szoptatásban. Tapasztalatunk viszont van, mert a velünk egy házban lakó barátaink laza életfelfogásába simán belefért az, hogy a szomszédasszony akár egy elhúzódó parázs lakógyűlés ideje alatt, vagy a grillezés kellős közepén megetesse kisgyerekét. Nem, nem steaket kapott a lurkó, vagy rablóhúst, hanem anyatejet, közvetlenül az eredeti csomagolásból.

Kezdetben roppant kínos volt az egész, mert mégiscsak egy női mell került elő egy olyan szituációban, amikor az egyébként nem mindennapos dolog. Nem tudtam hová nézzék, mit csináljak, de a fiatalasszony olyan magától értetődő természetességgel tette a dolgát, beszélt, hallgatott, nevetgélt közben, hogy hamarosan az én zavarom is elpárolgott. Mert mi is történt valójában? A kis vakarcs a maga módján (sírással, hogy máshogy) jelezte, hogy éhes, a muter meg adott neki enni. Mivel a kis emberpalánta még a taníttatásának elején járt, még nem tudott késsel-villával enni, ezért nem tányérról lapátolta be a moslékot, hanem onnan vette magához a táplálékot, ahonnan évezredek óta minden kisbaba. Na és, mi látszott mindebből? Semmi. Egy gyors mozdulat, ahogy az anyukája kicsomagolta a tejcsárdát, majd a mellére helyezte az éhenkórászt. A mellből konkrétan három négyzetcentiméternél sem látszott több soha. Ha valaki tavasztól őszig bármelyik napon végigmegy a körúton, akkor - a többség legnagyobb örömömre - többet láthat a női mellekből öt méteren belül, mint egy szoptató anyánál öt hónap alatt. Akkor meg mire fel ez az álszentség?

A múlt héten a Mcdonald'sban történt esemény nagyobb skandalum volt, mint amikor az Éden Hotel egyik szereplőjét a kamerák előtt erőszakolták meg. Érvek hangzottak el pro és kontra, és legnagyobb megdöbbenésemre barátaink között is akadt nem egy, akik annyira élesen ítélték el a kismamákat, akik nem a négy fal között szoptatnak, mintha a nemzeti lobogót hugyozták volna le, mielőtt nyilvánosan elégetik. "Az ilyen maradjon otthon", "Ne tolják a képembe a mellüket", "Erkölcstelen, magamutogató, hangulatkeltő ribancok"

Nem vagyok egy Martin Luther King, szüfrazsett meg pláne nem vagyok. Nem tépem fel a kockaköveket, ha bevezetik az internetadót, nem vonulok az utcára, ha a hatalom saját szája íze szerint alakítja a választási törvényt, és akkor sem gyújtom fel a Parlamentet, ha Kisvárdán ötvenezres focistadion épül az adóforintjainkból... de rohadtul egyetértek azokkal, akik szerint nem főbenjáró bűn, ha egy kismama megcicizteti a gyerekét saját lakásuk falain kívül is, ha kénytelen rá. Felőlem nem kell otthon maradniuk, bevonulniuk valamelyik legendásan steril nyilvános WC-be, de még csak nem is kell látványosan pokróc alá bújniuk, ha szoptatniuk kell. Majd ha zavar a tudat - és nem látvány, hiszen úgysem látni semmit - akkor majd nem veszek róla tudomást.