Dráma tagozat
Bár a gyerek még mindig nem egy nyugodt baba, de lényegesen kevesebbet sír, mint amikor még éheztettük. Korábban naponta többször rákerült a kényszerzubbony (más néven pólya, amit nálunk egy szorosan a gyerek köré tekert pokróc helyettesített), ha valamin annyira behergelte magát, hogy már nem tudta leállítani saját ámokfutását. Csórikám úgy üvöltött, hogy teljesen elvörösödött, alig kapott levegőt, remegett az álla, a szája, apró mancsát úgy szorította ökölbe, hogy teljesen elfehéredtek az ujjai és én már attól tartottam, hogy kiserken a tenyeréből a vér. Mindehhez olyan bántó frekvencián és hangerővel nyomta a dallamot, hogy attól nem csak a szív, hanem a dobhártya is megszakadt.
Most, hogy végre túlléptünk az "anyatejvagyhalál" nyomáson, és a hozzátáplálással valamelyest rendeződött a kölyök lelkivilága, egyre kevesebbszer tör rá az indokolatlan hisztéria. Viszont nem rendes csecsemő az a csecsemő, amelyik nem sír napjában vagy tucatszor. Szerencsére ezek többnyire már nem azok a mindent elsöprő erejű, kétségbeesett rohamok, így a kényszerzubbony helyett mi is valamelyest kifinomultabb módszerekkel dolgozunk. A ringatás sokszor beválik, igaz, gyerek sokkal inkább a nagy amplitúdójú lengetéstől nyugszik meg, mint a gyengéd mikrorezgésektől. És bizony hiába pöttöm, ruhástól megvan már négy kiló és ezt a súlyt lengetni egy órán keresztül azért elég fárasztó. Ráadásul lefoglalja mindkét kezet, így nem lehet közben blogot írni.
Kézenfekvő megoldás a hinta, amiből én is ismertem a babák számára készült motoros hintákat, de azok egyrészt nagy helyet foglalnak, sokba kerülnek és a kilengésük is csekély. És ekkor szállította a kolléganőm az ötletet, a magyar gyártmányú Adamot. Nagyon jó kis eszköz. Kis helyet foglal, egy mozdulattal leakasztható, természetes anyagokból készül, a kötél hossza állítható, így a kilengés elég tisztességes mértékűre növelhető, és nem kell hozzá áram (ez az előnye egyben a hátránya is, mert ha a fater elalszik a lökdösés közben, akkor bizony beindul a sziréna).
Update: Ígycsinálta Sógornőm és Megmondta Anyósom egyaránt aggodalommal szemléli a hintázási szokásaimat. Tudniillik a gyerek a mikromozgásoknál sokkal jobban kedveli a nagy lengéseket, amik viszont a frászt hozzák az anyai ági felmenőkre, rokonokra, de szerencsére eddig Nimród az én oldalamra állt és bizonyította, hogy igenis előnyben részesíti a bátrabb, lendületesebb hintázást az alibi mozgások helyett. Bár így is volt olyan felvetés, hogy nem azért hagyja abba a sírást, mert megnyugszik, hanem azért, mert szólni sem bír, annyira fél, hogy kizuhan a hintából és a három gés terhelés egyébként is belé szorítja a szuszt is, de ezt az állítást a gyermek egy elégedett dünnyögéssel fűszerezett mosollyal semmisítette meg.