Amikor én látom, akkor Nimród anyatejet vagy tápszert eszik. Nem tudom, hogy mi megy be a gyerekbe akkor, amikor dolgozom, de ami kijön... Édesistenemjézusmáriaszentjózsefazégben! Olyan büdös bélgázokat ereget a kölök, mintha döglött patkányok oszlásnak indult tetemét zabálná naphosszat és záptojással fojtaná le azt.

Az utóbbi néhány hétben aztán tényleg feszt szellent a gyerek. De olyanokat, hogy rá lehet könyökölni. Jön a családom, ebédelünk és a gyerek ropogtat. Ringatja az anyósom és a gyerek recsegtet. Érkezik a védőnő, de a gyerek le sem szarja... viszont bélgázokkal nem fukarkodik.

Tulajdonképpen végigfingotta az elmúlt másfél hónapot. Fingik reggel, délben meg este. Néha akkorákat reccsent, hogy beleremegnek az ablakok is. És senki nem botránkozik meg, sőt jókat mosolygunk, hogy milyen cuki, hogy a kis ember olyan nagyokat képes pukizni, ami egy felnőttnek is becsületére válna. Mindemellett a mókás hanghatásokat olyan orrfacsaró, kénköves bűz kíséri, amilyen a pokolban sincsen. Bezzeg ha én csinálnám ugyanezt...